Erdős Gáspár 65 esztendős mezőtúri zsidó polgárt 1944 júniusában deportálták Szolnokról. Feleségével együtt azon szerencsések közé tartozott, akiket nem Auschwitzba, hanem ausztriai kényszermunkára vittek. Bécs környékén írt naplója egyedi forrása holokausztkutatás e viszonylag új területén. Erdős kitűnő tollú krónikásnak bizonyul, az események pontos rögzítésére gondosan ügyel, a fogolytársakkal töltött mindennapokat testközelből, szinte filmforgatókönyv-szerű plaszticitással ábrázolja. Deportálásuk addigi stációit is feleleveníti üzlete bezárásától a mezőtúri gettóba költözésen át a szolnoki cukorgyári gyűjtőtáborban átélt szörnyűségekig. A napló íve e mélységből, a Bécs környéki gazdaságban, majd egy betonüzemben végigdolgozott hónapok krónikája után jut el a felszabadulás eufóriájáig. Olvasunk a hazajutás kálváriájáról, a hullámzó front életveszélyes helyzeteiről, és arról is, miként vészelte át a házaspár a hazautat egy vonat huzatos fékbódéjában. A naplószöveget Erdős Gáspár életútjáról, valamint a bécsi deportálásokról szóló tanulmányok egészítik ki. A kötet külön érdekessége, hogy helyet kap benne egy "ki kicsoda?"a naplóban említett személyek - fogolytársak, mezőtúri szomszédok és mások - elő- és utóéletével. A számos megőrzött feljegyzés, irat, fénykép és levélközlése még élőbbé teszi a szövegeket.
+ Mutass többet
Kiemelt kategóriák
További kategóriák
